Susogva suttogtam ezernyi hangot,

míg előttem színes képet rajzolt

betűkké formált, tiszta lélekszavad.

Sétáltam fojtott sóhajaid hídján,

hallottam a kegyes kívánalmakat,

s láttam az Utat, 'hol a kövek hozzád

igazodnak, s 'hol a hajnal neked bont

ezüst virágokat.

Árvaságot esdekeltem a mától,

hogy gondolataidba rejthessem

eltitkolt, szánalmas szomjúságomat;

s míg meghúzódtam a

magány óriás

karjaiba zárva, benne csak téged,

téged csodáltalak.

Gluck: »Eurydikes 

»Orpheus und Eurydike«  

Markomba forrásvizet merítettem,

majd lemostam a szívedből szakadt,

távolba szökkenő fáradt álmokat,

s kötöztem sebed, mely tépett éveid

szegletéből észrevétlen felhasadt

- vesződve lelkemben a félelemmel,

hogy egy lélegzetemtől is megtörhet

e meghitt pillanat.