A virágok királynőjének rendkívül komplex jelentése van szinte minden kultúrában. A keleti civilizációkban a misztikus rózsa szerepét a lótusz foglalja el. 

Ősi szimbólum

Mindkét esetben a mennyei tökéletesség és a földi szenvedély, illetve az idő és örökkévalóság örök szimbóluma. Élet és halál, termékenység és szüzesség - a hermészi polaritás elvéből következő filozófia alapján - mind-mind a jelentései közé tartoznak. A teljesség, az élet misztériuma, az élet középpontja, a szív kifejezésére szolgál. A szív szimbolizmusával kapcsolatban a kereszt közepén található rózsa az egységet jelenti. Sokszor az ismeretlenség, a szépség, a hála, a boldogság kifejezésére szolgál. Mint a szenvedély jelképe, gyakran asszociálják borral és érzékiséggel. Az istennők virágaként is gyakran találkozhatunk vele, ilyenkor az élet, a teremtés és a szerelem szimbóluma.

Színek

Az arany a tökéletesség, a vörös a vágy, az élvezet, az öröm és a szépség színe. A fehér rózsa a fény virága, az ártatlanság és a szüzesség örök jelképe. A vörös és a fehér együtt a tűz és a víz, az ellentétek egységét fejezi ki. A kék rózsát szinte mindenhol a lehetetlennel azonosítják.

Szirmok

A négyszirmú virág a kozmosz négy irányát, az égtájakat jelenti. Az öt a mikrokozmoszt, a hat a makrokozmoszt reprezentálja. A misztikus házasság, az ellentétek egyesülésének helyeként a Rózsakertet szokták megnevezni.

Kultúrák

Az alkimisták számára a bölcsesség jelképe volt, a Nagy Művet és az elmúlás utáni spirituális újjászületést jelképezte.

Már az egyiptomi kultúrában is kitüntetett szerepet játszott mint Ízisz szent virága. Az egyetlen igazi szerelem jelképeként Ízisz és Ozirisz kapcsolatát ábrázolták vele.

A hinduk a misztikus rózsa párhuzamaként a lótuszt a spirituális centrum kifejezésére használták, különösképpen a csakrákat jelölték vele.

A kínaiak számára a törékenység és az "édesség" jelképe. A lótusznak metafizikus jelentőséget tulajdonítottak.

A szerelmi győzelem, az élvezet, a szépség és vágy megtestesítője volt az ókori görögök és rómaiak között. Mint ilyen, Aphrodité, illetve Venus emblémájaként is ismert. Rózsák nőttek a római temetőkben, a feltámadásban vetett hit szimbólumaként. Az "örök tavasz" ünneplésére rendszeresen rózsafesztiválokat tartottak. Úgy gondolták, hogy a vörös rózsa Adonisz véréből fakadt.

A kereszténységben a rózsa a Paradicsom virága, a tökéletesség, a teljesség és a szépség jelképe. A fehér rózsa az ártatlanságot, a tisztaságot és gyakran Szűz Máriát jelenti, míg a vörös a mártíromságot, hiszen vörös rózsa sarkadt Jézus véréből a Kálvárián. A rózsakoszorú a mennyei áldást és Szűz Máriát mint a Mennyek Rózsáját jelenti, a templom pedig Sáron rózsája. Az eredendő bűnt és a bűnbeesést gyakran a rózsa tüskéivel szimbolizálják. A tüske nélküli rózsa vagy a misztikus rózsa maga Szűz Mária vagy néha a szeplőtelen fogantatás. Több szent emblémájában is találkozhatunk vele, a magyarok közül például Szent Erzsébetén.

A Próféta vérét és két unokáját az iszlám hagyományok szintén a rózsával jelképezik. A Próféta két szemét két rózsával szokták ábrázolni. Bagdad rózsájában az első kör a törvény leírására szolgál, a második az út, a harmadik pedig a tudás. A három együtt az igazságot jelenti, neve pedig Allah.